Válság van. Mennyire közel a kilábalás, még nem tudom. Minden esetre, még nem érzem, hogy közeledne. Azt látom, hogy születnek intézkedések. Rehabilitálják a rokkantakat, már akit lehet (legalábbis remélem, hogy csak azokat), nem támogatnak minden gyógyszert, az oktatásból, önkorményzatoktól is vonnak el folyamatosan, stb. Ezek megtakarítások. Kérdem én: Megtakarításokkal mit lehet elérni? Úgy érzem, hogy csak a teljes csőd bekövetkeztét lehet vele kitolni.
Ezeket az intézkedéseket is úgy érzem, nem a szakemberek csinálják. Vagy talán az oktatási reformot pedagógusok, az egészségügyi változtatásokat orvosok követik el? Itt mindent politikusok végeznek. Az pedig elég nagy baj, mert a jogász és közgazdász mit tudhat jól csinálni? Ezeknek alkalmazott "tudományoknak" kellene lenni, és nem irányítónak, egyetlen vezérlőnek lenni. Egy betegnek plédául nem az a szempont, hogy melyoik gyógyszer a gazdaságos, hanem, hogy melyik a hatásos. A végén persze az is kiderül, hogy a hatásos volt a gazdaságos, és nem az olcsó.
Mennyi energiát, pénzt megtakaríthatnánk, ha mindent a hozzáértő emberek végeznének...
Tovább »
Hajdanában nagyon szerettem barkácsolni. Gyakran jártam az Ezermester boltokat, és vásároltam a messze áron alul árusított elektromos alkatrészeket. Vettem pl. elektroncsöveket tizesével 1Ft/db áron (ma ezek 1-3 ezerbe kerülnek). Most azokból próbálok gyakorló hangszererősítőt építeni.
Keressünk hozzá rajzot! Van, mert vannak régi könyveim. A könyvesboltokban egyszerűen NINCS ilyen. Ha az interneten keresünk barkács kulcsszóval, akkor találunk lakásfelújítós anyagokat és szerszámokat. A boltokban már nem is ismerik a szegecset, csak a poszegecset. Szerszámok vannak olcsón használhatatlanok, és méregdrágán profik. Ha fiam lenne, nem tudnám mit adjak a kezébe, mert az olcsótól elmenne a kedve, vagy idő előtt megtanulna káromkodni.
Aztán mostanában más bajok is vannak. Mikor csináljam? A munkahelyen a főnök közli a dolgozóval, hogy munka van, és nem munkaidő. Hullafáradtan hazaesik az ember a 10-12 órai munka után, akkor már mit csináljon? Ráadásul lakásaink is olyanok, amiben vétek lenne fűrészelni, reszelni, vagy a cincseppet leejteni a padlószőnyegre. Az egyik szobában a gyerek(ek) tanul(nak), a másikban az asszony nézi a TV-t, a konyhában az utolsó szabad helyet elfoglalja a mosogatógép. A zajtól is kukorékolna a szomszéd.
Aztán hogy is nézne ki egy kézzel kivágott, reszelt szélű, ecsettel festett zsebrádió a kezünkben? Tán még szégyelné is az ember, hogy neki csak ilyenre telik. Pedig legalább kétszer annyiba kerül, mint egy kínai csoda. Igaz a házigyártott tovább működik, mint egy ilyen sorozatgyártott. Annak idején mi szappantartóba építettük a kisrádiót, és büszkék voltunk rá. Egyszer egy plüss oroszlánba is készítettem egyet, de sosem tettem bele. Megszakadt a kapcsolat azzal a valakival, akinek oda szerettem volna ajándékozni.
Egyáltalán jut ma valakinek eszébe, hogy valamit maga készítsem el? Egy bútort, galambdúcot, kutyaólat, bármilyen elektronikus eszközt, egy kiegészítőt az autóhoz, kötött pulóvert, téli kabátot, vagy bármit.
Aztán mire vagyunk büszkék? Amit "megszereztünk"? Azaz megvettük, nyertük, ajándékba kaptuk, netán loptuk? A saját munkánk gyümölcsére nem is gondol senki?
Sajnos közeledik egy igen nagy válság, az erőforrások kiapadása. Mire bekövetkezik, már az emberek nem fogják ismerni a kalapácsot, a fűrészt a tűt, ollót, forrasztópákát, csavarhúzót. Ettől félek. A válságból kilépni nemigen lehet, de alkalmazkodni lehetne hozzá, ha értenénk ezekhez. Az energiaválság is sajnos egyszerre várható, hogy ránkzuhan. Mit fogunk tenni, ha csak az áramszolgáltatás szűnik meg. Még a WC-t sem lehet lehúzni, mert nincs víz. A barkácsolásra képes ember jobban feltalálná magát a törpe házi erőművek elkészítésekor. Igaz a traktorok helyett nem lehet előállítani egy csapásra több ezer lovat. Nem is gondolkozom tovább ezen, mert egyre kilátástalanabbnak látom a helyzetet.
Na, elég összefüggéstelenül, de összehánytam a gondolataimat.
Tovább »
Eredménytelenül zárult a Klímacsúcs - olvashatjuk. A szkeptikusok hangjának erősödése, az érte harcolók gyengülése volt az ok.
Csak pár gondolatom lenne. Na, ez a demokrácia hülyesége! Amit pár száz HOZZÁÉRTŐ ember gondos munkával elvégez, azt néhány ezer dilettáns, hülye, pénzimádó (soroljam?) le tud szavazni. Köszönöm nekik, hogy néhány év múlva a békésnek mondható európai időjárás teljesen megvadul, köszönöm, hogy a hollandok és egyéb tengerparti népek elözönlik majd a kontinens belsejét, így Magyarországot is, köszönöm, hogy MIATTUK kipusztul számos élőlény (még nehogy az ember is!). "Szerencsére" már nincs annyi energiahordozó, amit ki tudnánk bányászni ahhoz, hogy a Déli sark jegét is elolvasszuk! Ha pár éven belül elfogy a gáz, az olaj, a szén (sőt urán sincs sok már), nem tudom, mivel fogunk fűteni, termelni, utazni, szállítani. Ekkor a hasonló, esetleg még primitívebb barmok anarchiát fognak előidézni: fosztogatnak (mert éhesek, fáznak, és hiányzik nekik a Barátok közt). Megszoktuk a dőzsölést. El kellene kezdeni leszokni róla! Nem kellene januárban dinnyét, szőlőt, cseresznyét zabálni, déli gyümölcsöt nyáron, nem kellene két embernek fűteni egy 250 négyzetméteses lakást, nem kellene 300 lóerős autóval járni ott, ahol a 60 is elég, és meg kellene engedni, hogy nagyobb létszámú munkahelyek teremtődjenek, ahová tömegközlekedéssel is el lehet menni. Nem kéne annyira félni a munkásosztály kialakulásának esélyétől! Na, hát ez lenne az a PARADIGMAVÁLTÁS, amiről sokan beszélnek!
Bocs, egyelőre ennyi jött ki belőlem így munka előtt!
Tovább »
További valsag bejegyzések a Blogteren
