Pár napja beszélgettem egy emberrel. Közben eszembe jutott, hogy itt is gyakori téma az igazi nő, igazi férfi, igazi szerető kérdese.
Ez az ember nyugdíja készülődik. Már régóta ismerem, mert évente többször is járok ehhez a céghez. Eleinte egyszerű munkás volt, most már általában műszakvezető. A nyugdíjazás kitárgyalása után megkérdeztem, hogy van a ketyegője (szíve), mert már elég sokszor panaszkodott rá. Most jól van, jók a gyógyszerei, de a vicc felé terelte a kérdést. Azt sajnálja, hogy hiába kutakodik a slicc czippzárja mögött, elég nehezen talál már valamit. Nem baj - mondtam - ha van aki megtalálja, és lelket tud verni bele. Erre azt mondta: Nem tudja, hogy jó volt-e vagy nem, egy biztos, sosem panaszkodott rá az asszony, és ez így jó neki. Harminckét éve házasok. Miközben beszélt feleségéről, átnézett a fejem fölött a végtelenbe, és szerintem őt látta közben.
Amit tudok még róla, hogy paraszti családban született Erdélyben, a semmire nősült, és igazi családot, családi fészket termetett maga köré. Legálisan települtek át Magyarországra, azóta is itt dolgozik. Egy lányukat nevelték fel, aki már felnőtt.
Csak annyit kívánok nekik, hogy Isten éltesse őket még sokáig szeretetben!
Tovább »
Persze, hogy jó! - vágjuk rá azonnal. Azért néha kínos is lehet.
Volt egy kollégám, aki nagyon szeretett. Csak sajnos őt lett volna nehéz viszontszeretni. Szegény egy kimondottan koszos, anyagias ember volt. Már meghalt, azért a múlt idő. Néhány történetet hadd mesélek róla! Egyszer egy barátnője, aki takarítónő volt egy kórházban, hozott neki néhány "utolsó utáni" vacsorát, amit a beteg már nem tudott megenni. Volt benne olyan is, amit másnak eladott volna. A folyosón kínálta nekem is a 18 deka gyulai kolbászt jutányos áron. Valahogy kimagyaráztam magam, és nem kértem. A többiek az irodában elmondták, hogy az öregúr két órája indult körbe a gyárban a kolbásszal, és a fájdalomcsillapító kúpjával. Először a WC-ben kezdte, ahol bevette gyógyszerét, a csípőkopására írt fájdalomcsillapítót, aztán idult körbe a műhelyekbe. Egyesek szerint lehet, hogy a kolbásszal támasztotta meg a kúpot, nehogy kiugorjon.
Egy másik esetben a konyhán péntek délután kirakott, ingyenesen elvihető pogácsákból hozott nekem is egyet. Már nem tudta ideadni, mert elindultam akkor már hazafelé. A heti munkámra (legépeltetett dokumentációk) rátette ajándékát, amibe hétfőig több, mint húsz oldalon keresztül beszívódott a vaj.
Reggelire gyakran evett lágytojást, amit a kávéfőzésre használt rezsón főzött meg. Amikor megette rádöbbent, hogy teát nem főzött. Nem baj meleg még a tojás főzővize! És beletette a filteres teát a tyúkszarral díszített vízbe...
Ezek után felkínálta, hogy együtt elmenjünk Erdélybe motorral. Ő tud szállást ismerősöknél. Szerencsére megsúgta neki valaki, hogy énnekem van kit ültetni mögém a motorra. Akkor örültem meg, hogy nem árultam el senkinek: a feleségem (akkor még menyasszonyom) nem mer felülni a motorra.
Karcsi bátyám! Ne haragudj! Éreztem én, hogy kedveltél. Beszélgetésekkel tudtam is viszonozni, de másképp nem. Nem tudtam megkóstolni a hazait, amit hoztál, nem motoroztunk együtt, nem engedtem, hogy megkeverd a halászlét, amit főztem. Nyugodj békében! Emlékemben megőrizlek.
Tovább »
További szeretet bejegyzések a Blogteren
