Elértéktelenedtünk?
Mármint a munkánk. Hónap végén - egyesek már előbb - számolgatják a fizetésükből megmaradt forintjaikat, hogy is lehetne a következőig kihúzni. Ráadásul az sem biztos, hogy harmadikán megkapja az ember. Ha baj van a vállalkozással, akkor egy kis türelmet kérnek fizetés helyett, és akár heteket is csúszhat az utalás.
Na, de nem erről akartam szólni. Hasonlítsuk össze a hatvanas éveket a maiakkal! Régen - emlékeim szerint - 2000 és 4200 forint között kerestek az ismerőseim. Tudom, voltak mindkét irányba eltérések, de ezt vegyük általánosnak! Ma a minimálbért és az általam ismert jobban kereső emberek bérét 70000 és 300000 közé teszem. Régen kb. kétszeres volt az eltérés, ma 4-szeres. Megfigyelésem szerint, nem a jóbban keresők mennek haza fáradtabban.
Nézzük a vásárló értéket! A kenyér ára 3,60-ról felment 280-ra, azaz 77-szeresére. A tej 3-ról 200-ra, azaz 66-szorosára, a cukor 9,60-ról 190-re, azaz 19-szeresére, egy gombóc fagyi egy forintól 150-re, azaz 150-szeresére, a benzin 3-ról 340-re, azaz 113-szorosára. Nem folytatom. Ezek forint adatok, de nézzük meg, mennyit vehetett belőle az ember, ha csak egy dologra költötte volna a pénzét! A kis keresetűek régen kenyérből 556 kilót, ma 250-et, tejből 667 litert, ma 350-et, cukorból 208 kg-ot, ma 368-at, fagyiból 2000 gombócot, ma 467-et. Egyedül a cukor lett relatíve olcsóbb, csak meg ne tudják a cukorgyárak! Az arányokat tekintve kenyérből a 77%-át, tejből az 53%-át, cukorból a 177%-át, fagyiból 23%-át, benzinből a 31%-át tudjuk megvenni. Ha valaki kíváncsi a magasabb keresetűek adataira, számolja ki magának, most nem untatom tovább számokkal olvasóimat.
Mi várható? Háááát emelni kell a minimálbért! Igen? És akkor mi lesz? Mivel munka ugyanannyi lesz, a járulékot az új minimálbér kétszeresére emelik, tehát még kevesebb marad a zsebemben.
Mi lenne az igazi megoldás? Ez lehetne a záró mondat is, de inkább én is javaslok valamit. Úgy érzem, amióta a cégek irányítását átvették a szakemberek helyett az öltönyök (közgazdászok), azóta a gyárak nem termékeket gyártanak, hanem pénzt. A termék csak intermedier. Ez rányomja bélyegét a minőségre is sok esetben. A reklámokban szinte egyetlen paramétert említenek, az árat. Ha elosztanánk a vételárat a felhasználhatóság idejével (persze ez élelmiszerre nem jó adat), mindjárt más lenne a helyzet. Nagyszüleim TV-je három havi fizetésükbe került anno, most kb. 0,7 havíból is lehet szépet venni. A régi 16 évig bírta, a mai általában 5-ig (az enyém éppen megvárta a jótállási idő lejártát). Ha kiszámoljuk, a mai is kb. ugyanannyiba kerül, mint a régi, csak sokkal több anyagot használnak fel, és több hulladékot termelnek (kb. ugyanannyi anyag és hulladék harmadannyi idő alatt).
Egy kicsit le kellene törni a pénz hatalmát! Egyre több helyen alakunak a világban kaláka körök, melyek tagjai nem pénzért dolgoznak egymásnak, hanem valami másért. Az a más nem ismeri a kamat fogalmát, ami az infláció legnagyobb gerjesztője. Már nálunk is vannak, és állítólag az adóhatóság sem tud mit kezdeni velük, mert nincs pénzforgalom, "kisértékű természetbeni juttatás magánszemélyek között" a besorolása. Erről már korábban is írtam, és most is kitartok mellette. Szerintem az interneten is találunk már róla több cikket.
Ti hogy javítanázok a helyzeten?
