Környezetvédelem

Dünnyögéseim. Mibe kerül a kényelem?

Már annyiszor gondoltam rá, hogy a mai életünk kényelme mibe kerül. Nemcsak pénzben, anyag és energia ráfordításban.

Ezt a kérdést már hajdanában Angliában is feszegették, amikor a nagy találmány, az angol WC kezdett elszaporodni. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság számára igen hasznos 20-30 deka anyagból csinál 10 liter szennyvizet, amiért fizetnünk kell. Aztán ha az egy kis falusi szennyvíztisztítóba kerül, még a tisztítás mértéke sem elegendő, úgy kerül az élő vízbe. Egy konkrét példám van (nem nevezem meg a helyet, hátha magukhoz térnek még az életben). Ez egy gazdag falu a környékben. Mégis kénytelenek olyan mimőségben tisztítani, hogy az elmúlt évben több, mint nyolcmilliós bírságot kellett kifizetniük a szennyezésért. Közben tönkreteszik a falu mellett csordogáló öntözőcsatornát, lehetetlenné téve benne a horgászást,növelve az eutrofizációt. Egyébként jelenjeg 600 tagja van a horgászegyesületnek. Nem szeretem a szar szagú halat! Korábban országszerte a talajvizet tették tönkre a pöcegödrökkel. Ezért nem lehetnek manapság gémes és kerekes kutak. Igaz, kényelmesebb megnyitni a csapot, mint kimenni egy vödör vízért. Ez a kimenés télen úgy zajlott: felveszek egy kabátot, kiballagok a kúthoz, leeresztem a vödröt, megmerítem, felhúzom, átöntöm a benti vödörbe, beviszem, levetem a kabátot. Ez legalább két perc. Ez a vízmennyiség ma 6-8 forintba kerül a hálózatból. Tehát kb. 180 forintos órabérért dolgoznék a kúttal. Tegyük hozzá, hogy ma. Amikor még drága, de megfizethető az energia. Akkor foglaljuk össze! Az angol WC miatt (és még egy-két más huncutság miatt) lettek nitrátosak a vizeink, ezért kellett elvenni a szórakozást és halevést 600 embertől (csak abban a kis térségben), ezért kell műtrágyázni (gyár szennyezései, a gyárterület kivonása a termesztésből, a talaj humusztartalmának lenullázása, stb.). Ahelyett, hogy értékesítenénk testünk életet adó termékét, fizetünk rottyantásonként 6 forintot, azaz naponta kb. 30-at, havonta 900-at, évente  kb. 11 ezer forintot. Megéri?

Aztán a másik dolog a közlekedés. mindenhova elviszünk magunkkal egy tonna vasat, azaz autóval járunk. Egy 80 kilós ember a testsúlyának 12,5-szeresét hordozza magával nap mint nap. Hogy ezért mennyit fizet, azt már ne is számoljuk! Pedig még mindig nagyon olcsón mérik az energiát! Számoljunk megint egy keveset! Vigyünk fel egy zongorát a tizedik emeletre! Legyen egy kisebb hangszer 300 kg. Egyszerűség kedvéért 30 méter magasra kell felvinni. W = m x g x H, azaz 90000Joule, ami 0,025 kWh. Manapság egy kilowattóráért kb. 46 forintot kell fizetni, aza egy forint 15 fillérért vinné fel a lift, ha beférne. Akkor most gondolkozzunk! Jár nekünk ennyi energia? Sokan rávágják, hogy igen, mert megfizetem. DE NEM JÁR! Mert ami nekem jár, az jár a többi hétmilliárdnak is!

Kényelmünk egy másik érdekes pontja a távirányító. Az úgynevezett standby állapot fenntartásához 5-7W teljesítményű áramkör szükséges. Ez havi szinten 3,6kWh energia. Üljünk fel egy teremkerékpárra, és termeljük meg! Egy ember tartósan 50W-nál nemigen képes többre. Így 72 órát, azaz három napot kellene tekernünk, csak azért, hogy a TV-t nem kapcsoljuk ki, csak a távirányítóval. Ha valaki annyira combos, hogy 100W-ot is vállal, annak csak másfél nap. Ismét kérdezem, megérdemeljük ezt a természettől ilyen olcsón?

Persze vannak, akik szűzlányok besorolását változtatják meg sorozatosan. Ők sem érdemlik meg, de azt hiszik, jár nekik...

Tovább »

Környezetvédelem Ásványvízéknél

Hadd ne mondjak márkaneveket! A minap kiválasztottam a boltban az ismert ásványvizek közül a legolcsóbbat. Levettem belőle egy 6-os kartont. Á, olyan hamar elfogy ez nyáron, legyen mégegy! Hazavittem, és be akarom tenni a szekrénybe, ahol eddig is voltak. Igen ám, de nem fér el a polc alatt. A régi mellé teszem, és látom, hogy legalább egy centivel magasabb. Ha a polcot egy lyukkal feljebb teszem, akkor a fenti dolgok nem férnek el. Nem baj, a polc alá szegezek két keskeny, egy centi vastag lécet, akkor mindkét polc működik. A kecske is, a káposzta is...

Ez is megvan! Beteszek egyet a hűtőbe. Jé, nem fér el a polc alatt az ajtóban. Kicsit megememelm a polcot, a víz behuppan a helyére, a dobozos tej pedig kizúg a polcról. Persze hova? Bele a hűtő aljába, kinyílt kupakkal. Na, kiszedni mindent, kitörölni. Közben a gyerekek átlépkednek felettem, az asszony is, de legalább szoknya lenne rajta, hogy valami jó is lenne benne! Vége. Azért próbálkozzunk valami megoldással, hogy máskor ne érjen ilyen baleset! Befektetem a polcra. Nem elég, hogy ez a befektetés nem kamatozik, de ráadásul a hűtő ajtaját sem lehet becsukni, mert ütközik az ajtó polcában. Azért van megoldás. A másik polcon elfér, ha nincs túl vastag dolog az ajtóban.

Már-már nyúlok bicskámmal az alsógatyám felé, belevágásra emelt kézzel, amikor meglátom, hogy a cimkén ott van a megnyugtató információ: "Új forma! -19% műanyag. Könnyített palack". Hú de jó! Ezzel én védem a környezetet! Kevesebb műanyagot dobok a szemétbe. Vagy mégsem? Új szekrény, új hűtő, amibe ez is befér... És a régivel mi lesz? Vagy velem, akinek esze ágában sem volt új szekrényt, vagy hűtőt venni? Ráadásul a szekrény- és hűtőgyártók tudják már, hogy könnyítettek a palackok? És nem fogják még tovább könnyíteni? Egyszerű matematikai levezetéssel megtudhatjuk, hogy a legkevesebb anyag a gömb alakú palackhoz kellene. El sem tudom képzelni, milyen hűtő kellene ehhez. A tároláshoz talán a beton elmélet lehet a megoldás. Nagy gömbök közé kisebb gömbök kellenek, amik éppen elférnek a nagyok között. Azok közé pedig olyan, amilyenek még azok között is elférnek. Igaz, ha a legbelső, legalsó izé kell, akkor ki kell rakodni teljesen, de megéri, mert így akár további 5% műanyagot is meg lehet spórolni!

De miért jó ez nekem? Nekem ugyanannyiba kerül a 19%-kal kevesebb műanyag is, mint ami befért a hűtőbe. Mikor fogy már el a csalán amit az én "csalánvágómmal" szándékoznak még levágni?

Tovább »

További környezetvédelem bejegyzések a Blogteren