Ha nincs kapás, nem lehet halat fogni, azt a horgászok csa így mondjál: "nem megy a hal". Most is ez lehet.
Tegnap kimentem a Duna-TIsza-csatornához néhány szál nádért. Horgász vérem persze a vízbe is belenézetett. Semmi különöset nem láttam benne. Láttam viszont a parton. Mindig van eldobált cigarettás doboz, italos-üdítős üveg, doboz, de ez a látvány egészen más volt. Vagy tíz óvszeres csomag. Sajnálom szegény horgászokat, hogy ilyen pótcselekvésre kényszerültek! Fiúk! Várjatok még, egy kicsit, melegebb vízben már jobban lehet horgászni!
Tovább »
A héten úgy gondoltam, teszek még egy horgász kiruccanást. Még az idő lehülése előtt kimentem a régi helyemre. Nagy meglepetésemre a vízben már ősz volt. A hídról leláttam a fenékig. Küszöket, apró keszegféléket láttam a víz teteje közelében. Egy éppen méretes csuka (40 centi hosszú) is elúszott arra, de nem izgatták a kishalak. Néhány kenyérgalacsint dobtam a keszegek közé. Odaúsztak, és méla undorral hagyták leesni a fenékre. Ez nekem nem jó! Aztán tettem egy kis sétát, felmértem a környezeti károkat, amit napjaink rablógazdálkodása követett el a természet ellen, és haza indultam. Egy helyi öregúrral találkoztam, aki eldicsekedett az évi zsájmányával. Hozzátette, hogy úgy lehetett megfogni azt a sok pontyot, hogy szinte minden nap kiült, sőt néha reggel is, este is.
Hazafelé menet lelkiismeret furdalásom volt. Elköltöttem feleslegesen az utikültséget (elautóztam a benzint). Nemhogy halat nem viszek haza, de még csak nem is horgásztam igazán. Aztán jött az isteni szikra. Mégis lesz sülthal! Hajdanáben nagyanyám gombóctésztát sütött meg lepény formában kevés olajban. Azok a lepénykék pedig lehetnek hal alakúak. Lett is. Volt közöttük keszeg formájú, csuka és kövér ponty alakú is. Még kopoltyút és uszonyokat is vágtam bele késsel. "Véletlenül" került közéjük két béka is. Olyan, amilyeneket lányaim is rajzoltak kiskorukban. Főztem mellé egy krumplilevest is, kevés füstült oldalassal. Így már nagy sikere volt a vacsorának. Bár senki sem szereti a halat nálunk, mégis elfogyott minden.
Most már sajnálom, hogy nem fényképeztem le a "zsákmányt"...
Tovább »
Tegnap estefelé elmentem horgászni. Vittem magammal nyolcvanegy éves apámat is, aki már egyedül nem menne ki halakat kergetni. Letelepedtünk régi helyünkre, ahol nemigen volt nyoma annak, hogy ma is sokan leülnek oda. A közelben van egy zsilip. Az Alföld alacsony talajvízszintje miatt alig folyik át rajta víz. Ezért merészkedett oda négy tizenéves fürödni. Csobogtak órákon át, a nap tűzött, ahogy csak lehet, a szúnyogok pedig támadtak. Egyedül a halak voltak passzívak. Bíztam benne, hogy lassan abbahagyják a fürdést, vagy lemegy a nap, és akkor jobban kedvez a szerencse, de egyik sem akart bekövetkezni. Kicsit már kezdtem haragudni rájuk. Szólni nem akartam, mert bár tilosban fürödtek, csak veszekedés lett volna belőle. Nem tartozik ez a nap a legszebb horgászélményeim közé.
Egyszer egy óvatlan pillanatban lelopta valamelyik fiú az egyetlen lány fürdőruhája alsóját. Utána azzal vízilabdáztak. Szegény nem mert kimenni a vízből. Azért jött a mentő ötlet: " Nem bánom kimegyek, és hazamegyek így, de majd meglátom, mit kaptok apámtól!" - mondta. Pár perc után valamalyikük véletlenül-készakarva úgy dobta a fürdőnacit, hogy a gazdája kapta el.
Valami furcsa ebben! De mi? Alig tudtam rájönni mi a szokatlan ebben a történetben. Aztán rájöttem. Egyetlen trágár szó sem hangzott el. Amikor elmentek láttam, hogy két egyszemélyes kismotorral voltak, tehát nem mehettek messzire. Mi is összeszedtük holmijainkat, és elindultunk haza. Elmentünk két tanya között. Vagy hat kutya rohant ránk innen is, onnan is. Aztán jöttek a libák, legalább száz. Vigyáztam rájuk, nehogy a kerék alá kerüljön egy is. Amint átevickéltünk a libafelhőn, ott áltak a fürdőzők az út két szélén, motorjaik már a tanyák udvarán.
Van remény! Vannak még intelligens fiatalok, akik nem botránkoztatják meg az embert! De hogy ehhez egy tanyára kelljen elmenni az Alföldre, azt nem gondoltam volna! Most mondja valaki, hogy bunkó paraszt!
Bocsánatot kérek a városi ifjúságtól! Ha valaki általánosításnak érzi írásomat, ne tegye! Tudom, hogy itt is vannak kulturált emberek, de az utcán nem azt hallani. A kultúra nem olyan hangos, mint a bukóság...
Tovább »
További horgászás bejegyzések a Blogteren
