Csak kár, hogy nem nekem! Nem nekünk, magamfajta embereknek. Nézzünk néhány példát!
Mivel Franciaországban már alig van veréb és seregély, védetté nyilvánították egész Európában. Milyen hatással van rám? Nálunk még faluhelyen akadnak 2-300 egyedet számláló seregély csapatok. Ha meglepnek egy gyümölcsfát képesek öt perc alatt leszüretelni. Tiszta haszon. Úgy elküldeném a francia szőlőkbe őket. Ráadásul még elriasztani sem igen lehet. Egyszer láttam, amint meglőttek egyet légpuskával. Az egyik lábát szakította le a lövedék. Rá sem rántott, evett tovább egy lábon. A veréb is egy nagyon hasznos madár. Szüleim 5-6 tyúkja kb. annyit eszik, mint az oda-odalátogató verebek. Máris kétszer annyiba kerül a tojás.
Aztán sírunk, mert fogytán az energia, az alapanyagok. Mit teszünk? Mindent csomagolunk. Aztán a csomagokat gyűjtőcsomagba, azokat raklapra. A csomagolás már lassan annyiba kerül, mint maga az árú. A megvásárolható termékek is jó, ha fele-harmada ideig bírja, mint azelőtt. A lomtalanításkor guberált dolgok kis maszek recycling lehetne, de ez is tilos. Szerencsére senki sem veszi komolyan. Igaz barna emberek ha találnak egy kis trafót, ami avatott kezekben érne vagy 6-800 forintot, ő széttrancsírozza, és elviszi belőle a 30 forint értékű rézdrótot, a többit szétszórja. Legalább valakinek volt belőle egy kis haszna. Nem annyi, amennyi lehetne, de mégis. A kaláka is tilos, bár ez lehet, hogy magyar találmány. Nem mehetek el unokatestvéremnek szüretelni segíteni, mert biztosan adócsaló vagyok. A házban minden munkát "szakembernek" kell végezni, mert így biztonságos (állítólag). Láttam én olyan falat, amit elméleti kutató barátom vakolt, de az egyik sarkot szakemberre volt kénytelen bízni. A különbség annyi volt a két munka között, mint a dobostorta és egy rakás szar között. Ja, és nem a dobostortát művelte a szakember! Úgy látszik nemcsak a ceruza áll jól barátom kezében...
Lehet, hogy még folytatom szómenésemet, de egyelőre ennyi. Röviden összefoglalva az a meglátásom, hogy az UNIO arról szól: amit meg lehet csinálni drágán, azt tilos olcsón.
Tovább »
Hadd ne mondjak márkaneveket! A minap kiválasztottam a boltban az ismert ásványvizek közül a legolcsóbbat. Levettem belőle egy 6-os kartont. Á, olyan hamar elfogy ez nyáron, legyen mégegy! Hazavittem, és be akarom tenni a szekrénybe, ahol eddig is voltak. Igen ám, de nem fér el a polc alatt. A régi mellé teszem, és látom, hogy legalább egy centivel magasabb. Ha a polcot egy lyukkal feljebb teszem, akkor a fenti dolgok nem férnek el. Nem baj, a polc alá szegezek két keskeny, egy centi vastag lécet, akkor mindkét polc működik. A kecske is, a káposzta is...
Ez is megvan! Beteszek egyet a hűtőbe. Jé, nem fér el a polc alatt az ajtóban. Kicsit megememelm a polcot, a víz behuppan a helyére, a dobozos tej pedig kizúg a polcról. Persze hova? Bele a hűtő aljába, kinyílt kupakkal. Na, kiszedni mindent, kitörölni. Közben a gyerekek átlépkednek felettem, az asszony is, de legalább szoknya lenne rajta, hogy valami jó is lenne benne! Vége. Azért próbálkozzunk valami megoldással, hogy máskor ne érjen ilyen baleset! Befektetem a polcra. Nem elég, hogy ez a befektetés nem kamatozik, de ráadásul a hűtő ajtaját sem lehet becsukni, mert ütközik az ajtó polcában. Azért van megoldás. A másik polcon elfér, ha nincs túl vastag dolog az ajtóban.
Már-már nyúlok bicskámmal az alsógatyám felé, belevágásra emelt kézzel, amikor meglátom, hogy a cimkén ott van a megnyugtató információ: "Új forma! -19% műanyag. Könnyített palack". Hú de jó! Ezzel én védem a környezetet! Kevesebb műanyagot dobok a szemétbe. Vagy mégsem? Új szekrény, új hűtő, amibe ez is befér... És a régivel mi lesz? Vagy velem, akinek esze ágában sem volt új szekrényt, vagy hűtőt venni? Ráadásul a szekrény- és hűtőgyártók tudják már, hogy könnyítettek a palackok? És nem fogják még tovább könnyíteni? Egyszerű matematikai levezetéssel megtudhatjuk, hogy a legkevesebb anyag a gömb alakú palackhoz kellene. El sem tudom képzelni, milyen hűtő kellene ehhez. A tároláshoz talán a beton elmélet lehet a megoldás. Nagy gömbök közé kisebb gömbök kellenek, amik éppen elférnek a nagyok között. Azok közé pedig olyan, amilyenek még azok között is elférnek. Igaz, ha a legbelső, legalsó izé kell, akkor ki kell rakodni teljesen, de megéri, mert így akár további 5% műanyagot is meg lehet spórolni!
De miért jó ez nekem? Nekem ugyanannyiba kerül a 19%-kal kevesebb műanyag is, mint ami befért a hűtőbe. Mikor fogy már el a csalán amit az én "csalánvágómmal" szándékoznak még levágni?
Tovább »
További gazdaságosság bejegyzések a Blogteren
