Évforduló
Egszer vót, hol nem vót, vót eccer egy 53 éves ember, jó szakmával a kezében, tisztes, őszes halántékkal. Arra ébredt, hogy holnap házassági évfordulója lesz, a 23. A Vanádium a 23-as rendszámú elem, abból nem szoktak gyűrűt csinnyáni, ezért valami mást köll venni a zasszonnak. Belenyút a zsebibe, és bár nem vót luk rajta, de píz se sok csörömpőt benne. Azaz inkább csörömpőt, mint susogott. Vett hát egy szíp könyvet. Mer' szeret óvasni a zasszony. Szép puha kötésű vót a könyv. A diákkönyvtár sorozarban jelent meg, mint kötelező óvasmány. Kaffka Margit írta. Úgy emlékezett rá, hogy ezt még nem óvasta, biztosan örűni fog neki! Így a nagy eseménykor, amikor átadja, még valmicske kerülhet a zasztalra is. Tán még pár szál rúzsa is kigyün a maradékbul. Olyan színű, mint amilyen hajdanában a menyasszonyi csokorban is vót.
A könyv hátujjárul sikerült leszenni a 990 forintos árcédulát, de alatta ott vót a 850 forint rányomtatva. Még szerencse, hogy akcijós vót! Csak hogy legyen minek örűni!
Van is! Örűt ő a zasszonnak. Mer jó asszony az, szíp is, meg megfogni is jólesik. Megérdemli ezt a nagy ajándékot! Kaffka Margit írása biztosan értékes, ha már a kiszerelése nem is került sokba...
