Kezdek bízni a jövőben
Ahogy kimegyek az utcára, vagy bárhova emberek közé, mindig elszontyolodom ifjúságunkat látva, hallva. Már az is eszembe jutott, hogy: "ki fogja majd megkeresni az én nyugdíjamat?". Persze saját gyerekeimben és barátaiban bíztam, hogy mások, jobbak, mint az utcán köcsögölő, b@azmegoló, lógó, satöbbiző társaiknál. Minap elkísértem lányomat a Műszaki Egyetem nyílt napjára. Itt változott meg bennem a kép. A szemekben komolyságot, akarást, tudást láttam, ami jövőnk alapja lehet. Arról beszéltek, melyikük milyen előkészítőre, tanulmányi versenyekre jár, és mennyire izgulnak, sikerül-e majd a felvételi.
Igen tisztelt Honatyák! Jelentem tökéletes anyag áll rendelkezésükre. Velük lehet jövőt építeni, csak adjanak nekik majtert hozzá, ha lehet! Kérem! Próbálják meg nem megnehezíteni dolgukat, hanem lehetőséget adni a lehető legtöbb ismeret elsajátítására, és utána magyar munkahelyet is. Nem a tanulás mellé kell a munkalehetőség, hanem majd a diploma megszerzése után. Jó lenne, ha ők is látnának valami jó példát. Az enyém sajnos nem jó. Szüleim szakmunkások voltak, és "tanulj, hogy neked jobb legyen!" jelszóval küldtek egyetemre. Most ezt nem mondhatom, mert akkor inkább korcsmát akarnának nyitni tanulás helyett, hátha az inkább dobna valamit a család költségvetésén...
A lényeg: Gyerekek, tanuljatok! Amíg van hol... Talán lesz értelme is!
